Diapozitív metódus

Az ikertestvér elvesztésének traumájáról és a traumák következményeiről:
"Embriológiai kutatások azt mutatják , hogy ikertestvér elvesztése még a méhen belül is sokkal gyakoribb, mint azt korábban gondolták.

Embriológusok becslése szerint a fogamzások 30-80 százaléka inkább iker, mint egyes fogantatás. Mivel a megszülető ikrek száma ennél sokkal kevesebb, úgy gondolják, úgy gondolják, hogy sok fogantatás egy vagy több iker halálát jelenti. Ez a beágyazódás előtt, vagy közben, bár némely esetben később is történhet.

Olyan személyek, akik ikertestvért veszítenek el, számos közös lélektani dinamikát mutatnak. Elsősorban kifejezhetetlen, de mély veszteség-, kétségbeesés- és dühérzést élnek meg. Ezeket az érzéseket általában magukban tartják, de néha másokkal szemben ágálják, megcselekszik azokat. Másodsorban krónikus és nem megfogalmazott félelmük van - félnek , hogy a veszteség újra megtörténik - és bizonytalanságérzésük mindenre kiterjed. A veszteség ellen úgy védekeznek, hogy másoktól távol tartják magukat vagy összekapaszkodó kapcsolatba kerülnek.

Kötődési képességük hiányos vagy neurotikus, mert nem bíznak a kapcsolatokban, vagy nem hiszik, hogy a kapcsolat tartós lehet. Ezen felül gyakran túlságosan alkalmazkodóak, ennek a következő tudattalan érzés az alapja: "Hogyha nem teszem azt, amit várnak, vagy kívánnak tőlem, meghalok. "

A túlalkalmazkodás ellenségességet és agressziót szül másokkal szemben, mivel nem tudunk magunkkal törődni, ha mindig másokhoz alkalmazkodunk.

Végül a halálközeli, vagy veszteség élmények néha önmagunk vagy mások ellen fordíthatnak, szadisztikus vagy mazochisztikus viselkedéssel, kriminális erőszakkal.

Az ikertestvér elvesztése traumatikus és távolabbi kihatásai vannak.... A trauma megtörténte után van egy kritikus időszak amelyben megértést, elfogadást és együttérzést igénylünk, ezek csökkentik a megrázkódtatás hatásait és a gyógyulás beindulhat.

Babák számára ritkán lehet prenatális és születési traumáik után megértést, elfogadást és együttérzést nyújtani, elsősorban azért, mert senki nem tudja, vagy hiszi, hogy trauma történt. A fel nem ismert és meg nem oldott traumák bizalmatlanságot válthatnak ki a csecsemőknél, és ez rontja a kötődési folyamataikat. Nem traumatizált babáknál, vagy akiknek a traumatizációját megértettük (oldottuk), a kötődés mélyebb szintű. Látjuk tehát, milyen fontos, hogy a pre- és perinatális traumákat a lehető leghamarabb kezeljük.

Korai traumák alakítják bennünk azt a dinamikus folyamatot, ahogy életünk későbbi eseményeit érzékeljük és átéljük.

Ha elég korán történik a kezelés, akár már a várandósság alatt, vagy az első életévben, akkor a gyermekkori élményeket meg lehet szabadítani a pre- és perinatális hatásoktól, és a gyermekek a trauma súlya nélkül élhetnek. Megoldatlan traumák megzavarják a gyermekek lélektani és szellemi fejlődését.

Azok a gyermekek, akiket nem ért trauma, vagy traumájukat megoldották, jobban és gyorsabban fejlődnek, magabiztosabbak, empatikusabbak, érzelmileg érettebbek, kreatívabbak, együttműködőbbek, szeretetteljesebbek."/ Hidas György, Raffai Jenő: Lelki köldökzsinór/

A Diapozitív metódust egy német orvos - pszichológusnő fejlesztette ki, és oldani lehet vele ezeket a traumákat. (A Spirituális Választerápia úgyszintén pontosan kimutatja a blokkokat és meg is szünteti azokat.)

Infó : Mohácsi Beatrice terapeuta 06/70/431 5002

Vissza